Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Impresszum

2009.02.11

Dávid gitáros portáljának internetes címe:

www.gitar.eoldal.hu

Az alapítás éve:

2009

Az alábbi fényképen a weboldal szerkesztője látható.

IMG_1824.JPG

  

 MI  ITT  AZ  ARS  POETICA?

Kodály Zoltán után, szabadon:

   A zene  mindenkié,  vagyis  az  enyém  is ! 

 Ugye, elhiszik-elhisztitek nekem azt az állítást, ami szerint

   csakis az értékes zene teszi teljessé az emberek életét?

    Ugye, sokan tapasztalták-tapasztaltátok már, hogy

     klasszikus zenét hallgatni felemelő érzés?

     Ugye, hogy zenélni mindig csodálatos és

      a zenéről olvasni hasznos dolog?

       Kérdezik-e, kérdezitek-e néha:

      „Zene nélkül mit érek én?"

      *      *      *      *      *

       MIT  ÍRHATNÉK  BEMUTATKOZÁSKÉNT  

       SAJÁTMAGAMRÓL?

       

        Monogramom BDL.

       A keresztnevem Dávid.

       Amikor elkezdtem készíteni ezt

         a klasszikus gitárral foglalkozó portált

          én csupán egy zeneiskolájához konokul kötődő,

         zárkózott alaptermészetű, -sőt- kissé különcnek tartott, 

        lassan-lassan túlkorosnak számító, sajnos „3H"-besorolású

        muzsikus-tanonc voltam, különösebben nagyratörő álmok nélkül.

         Egyetlen célom az volt, hogy ellessem a gitárzenélés titkait, 

         és  népszerűsítsem e kellemesen zengő hangszert.

         Lehet, hogy nyitott kapukat döngettem? Elvégre 

        a klasszikus gitárt lehetetlen nem-szeretni!

          §§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

APROPÓ!

1-2 szóban emlékezzünk meg

a szülők, gondviselők áldozat-vállalásáról is!

Az az anya és apa, aki beiratta, vagy beiratja egy vagy több gyermekét egy nem-kötelező jellegű és nem is ingyenes alapfokú művészetoktatási intézménybe ( AMI-be) - ő, vagy ők bizony ezzel a házi költségvetést alaposan megterheli/megterhelik; ámde ennek ellenére mégis adni akar-vagy akarnak egy plusz művelődési lehetőséget szeretett utódának, vagy az utódainak és talán a későbbiekben is a lehető-legtovább szeretné/szeretnék biztosítani ugyanezt a familia kedvence, vagy kedvencei számára. Sok család célja, hogy a művészeti iskolába járó gyermekük, vagy gyerekeik általános műveltsége minél teljesebb mértékben fejlődhessen. Egy AMI-ben az elsődleges feladat az adott tagozatnak megfelelő kulturális ismeretek körének növelése, az értelmi és érzelmi nevelés mellett az esztétikai érzék fejlesztése, és ezáltal biztosítani a tanítvány egész személyiségének kiteljesedését. Legfőbb cél, hogy a diák szellemi és lelki fejlődése minél harmónikusabb legyen. Minden szakterület, így a képző- és iparművészet, vagy a színház-, a báb-, a tánc- és a zeneművészet is a nagy szaktudású tanárokon alapszik.

Minden AMI, így a zeneiskolák elsődleges kötelessége, hogy a tárgyi feltételeken kívül a megfelelő személyi feltételekről is gondoskodjanak. Általában az intézményvezetők keresik ki a legjobb tudású, kellő tapasztalattal rendelkező, kifogástalan pedagógiai érzékkel bíró,és a diákokkal jól bánó zenetanárokat.

A család feladata a gyerekük/gyerekeik zenei képzéséhez nélkülözhetetlen költségek előteremtése. Ők vállalják a tandíj időbeni kifizetését és az előírt zeneeszközök beszerzését. Megveszik a kötelező kottákat, metronómot, hangsípot, hangolót. Jó esetben a zeneszerszámot is képes beszerezni a család. (Persze hátrányos helyzet esetén olykor a zenede is tud hangszert kölcsönözni a növendéknek tanulmányai idejére.)

Lényeg, hogy a művészeti iskolába járó tanuló a saját tanárán, vagy tanárain kívül örök hálával tartozik a számára szükséges anyagi feltételeket mindig előteremtő szülőjének/szüleinek.

Annak idején ezeket szerették volna biztosítani az őseim. A lánytestvéremhez hasonlóan engem is nagycsoportos óvodásként hordtak a városi zenedébe. Egy dalos-táncos tanfolyamon főleg népi gyermekjátékokkal foglalkoztunk, és felkészítettek bennünket a településünkön működő ének-zene tagozatos általános iskolában tartott meghallgatásra. Végül tanúsítványt adtak e „zeneovi" elvégzéséról

A fentemlített, beiratkozás előtti alkalmassági vizsgán legfőbb kiválogatási szempont volt a muzikalitás minimális megléte! Figyelembe vették a jó intellektuális képességet, a megfelelő szomatikus adottságokat, ám legfontosabb, hogy egy haloványan észrevehető és remélhetőleg a későbbiekben majd egyre jobban kibontakoztatható tálentumot kerestek a jelentkezőben. Egy picinyke, de jól kitapintható zenei véna után nyomoztak.  Nélkülözhetetlen volt ennél a felvételinél a jó hallás, egy viszonylag elfogadható énekhang és a ritnusérzék. Kellett annak a reménye, hogy ezek a kezdetleges zenei tulajdonságok egyszer még továbbfejleszthető képességekké és készségekké lesznek. No és persze, mint minden tanuláshoz, így az alapvető ének-zenei ismeretekhez is kellett és ma is kell némi agykapacitás! A muzsikáláshoz szükséges egyfajta speciális érdeklődés és nélkülözhetetlen egy jól megosztható figyelem! A kotta értelmezéséhez szintén kell a megfelelő koncentráló képesség és egy kis logika, különösen fontos az elvonatkoztató készség. A zeneművek memorizálásához pontos és tartós emlékezet kell. A hangszeres játéknál, főleg a pódiumon a precízségen kívül a magabiztosság, a szorongás mentes hozzáállás a legfontosabb! Ezeken kívül a ének-zenei tanulmányokra jelentkezőknél mindig nézték-nézik a test anatómiai felépítését a zeneeszköz majdani kiválasztása miatt. Minimális fizikai erő minden elsősnek kell az iskolai táskák cipelése, vagy a több órás leterhelés miatt. Későbbiekben a mozdítható és szállítható zeneszerszámoknál számít az erőnlét, mert hiszen minden eszköznek van valamennyi súlya. Ezeket a tanulónak el kell bírnia zenedébe-járás közben, és a zenélés alatt szintén végig tudnia kell tartani a saját hangszerét! A kézfej felépítése és az ujjak jellemzői a billentyűs és húros hangszer választásakor mérvadó. A száj, pontosabban az ajkak és a fogazat kialakulása, valamint a tüdőkapacítás a fuvós hangszereknél lehet döntő! A csontozat és az izomzat állapota az állva zenélés esetében lehet befolyásoló tényező, mert hiszen a megfelelő állóképesség a színpadi fellépések alapja, illetve a külső helyszíni szerepléseknél, a menetelések esetében fontos.

+

Természetesen sok olyan légzőszeri, keringési, mozgás-, vagy érzékszervi, és egyéb tartós betegségben szenvedő, valamint lelki bajokkal küszködő, egyszeresen, netán halmozottan hátrányos helyzetű gyermek létezik, aki korlátai ellenére szeretne zenével foglalkozni. A „Nem adom fel!" együttes jó bizonyíték arra, hogy az értelmileg némiképp gátoltakra is jó hatással van a közös zenélés.  Sajnos ma még csak néhányan veszik a bátorságot és állnak a zeneiskolábafelételizők sorába. Az ő szüleik és ők maguk is ugyanúgy szeretnék, hogy testi problémáik, vagy mentális zavaraik ellenére az épekhez és egészségesekhez hasonlóan valahol zenét tanulhassanak! Bár Magyarországon a Nemzeti Alaptörvény szerint minden állampolgár egyenlő és külön rendelkezések is születettek ezek realizálása érdekében, mégsem lett tömeg-jelenség az efféle másság megjelenése a művészetoktatási intézményekben. Az egyenlő bánásmódot és az emberek közötti esélyegyenlőséget mindenki számára kötelező biztosítani. Ezek betartatása mindenütt törvény által előírt feladat és ez bizony a zenedékben is érvényes! Elvileg nincs akadálya a problámás helyzetű gyerekek zenei képzésének, -sőt- ennek a legtöbb esetben csakis előnye lehet.

Amikor engem annakidején felvettek városunk ének-zene tagozatos általános iskolájába, akkor a zeneeméleti alapok elsajátításával párhuzamosan megtanultam hangszereken is játszani. A suliban mindennapi gyakorlat volt a kottaolvasás és állandó zeneeszközünk volt a furulya. Mindeközben 2. osztályos koromtól beiratkozhattam a helyi állami zeneiskolába is. Éppen ahhoz a zongoratanárhoz kerültem, aki előzőleg sikeresen felkészítette tőlem nyolc évvel idősebb lánytestvéremet a zeneművészeti szakközépiskolai felvételijére, ahonnan  számára egyenes út vezetett a zenei életpálya felé;  vagyis őbelőle hivatásos muzsikus lett. 

Jómagam -sajnos- időközben légzőszeri allergiás lettem, aminek igen kellemetlen tüneti vannak, melyek nagyon zavaróak tudnak lenni zenélés közben, különösen a színpadi szerepléskor, vagy az úgynevezett vizsgakoncerten. Ezek miatt végül a pedagógus szüleim engem már nem szántak profi muzsikusnak, hanem átirattak egy másik általános nyelvi tagozatára, mert ők akkor ezt látták számomra a legésszerűbb megoldásnak. Azt viszont továbbra is megengedték, hogy zeneiskolás maradhassak. Tény, hogy harmadik osztálytól én már nem jártam a világhíres ének-zene tagozatos általános iskolába, így később már nem lehettem tagja a nemzetközileg ismert énekkaruknak sem és nem lettem a zenedében B-tagozatos, mint egykor a nővérem, hanem csak A-tagozatos maradtam! A hobbizenélést még elfogadták tőlem, de nem szántak zenei életpályára, mint a tesómat. Mellesleg ő szolfézs-zeneelmélet szakos kozépfokú végzettségének megszerzése és sikeres érettségije után párhuzamosan járt a budapesti Zeneakadémiára és az ELTE Tanárképző Karára, illetve a furulya, zongora, harmónium és csemballó után elkezdte kiismerni a hangszerek királynőjének, az orgonának titkait is, de járt citera-órákra és népzenei táborokba is. Ének-zene, karvezetés szakos tanári oklevele mellé 13 évnyi zongoratanulás, ill év módszertani tanulmány és zeneiskolai tanítási gyakorlat és különizsga után zongoratanári diploma-mellékletet is kapott. Később népdalkör vezetői- és citera-oktatói végzettséget is szerzett a KÓTA réven. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Egyházzene tanszékén elvégezte a protestáns és katolikus tagozatot is és öt év után kitüntetés egyház-karnagyi oklevelet vett át. Alapítótagja, később titkára lett a református egyházzenészek munkaközösségének. Két évig tanított ének-zenét a fővárosban egy ref. gimiben, illetve citerát az egyik művészeti iskolában. Később ügyvezető lett egy budai ének-zene tagozatos általános iskola, gimnázium és AMI kórusait segítő alapítványnál, illetve elektor volt az NCA-nálJ.Jelenleg egy általános- és művészeti iskola igazgatója. Nővérem tényleg a zenéért él és persze a saját családjáért! Az egykor fúvós hangszereken játszó gépészmérnök férjével két kiskorú fiút nevelnek, akik a saját sulijukban a tűzzománc és a kiskertész-szakkör mellett zenedébe is járnak. Nagyobbik unokaöcsém blockflőtén tanul, a kisebbik trombitázik, és mindketten szívesen kamarazenélnek.

                                                          ♦

Írtam már, de itt is megemlítem, hogy én 1.+2. osztályban ének-tagozatra jártam, ám 3.-tól 8.-ig már nyelvi tagozatos voltam. Hat évig tanultam, három különböző nyelvtanártól németül, és eközben elvégeztem az alapfokú hat évfolyam tananyagát szolfézsból és zongora-főtárgyból. Ezek után keztem klasszikus gitáron tanulni, amit sajnálatos módon, komoly családi problémák miatt 2 és fél év után félbehagytam. Hosszabb kihagyás után igazgatói engedéllyel újrakezdtem ugyanabban az AMI-ben a 3.osztályt, majd négy év múlva, vagyis a hatodik befejezése után alapvizsgát tettem szolfézsból és klasszikus gitárból. Így elkezdhettem a 4 éves továbbképzőt is. Egyébként én a gimiben angol-francia tagozatra tagozatra jártam, de tanultam alsósként oroszt, a középiskola után eszperantót és roma-nyelvet is. Angolból megszereztem a Bp-Rigó utcai középfokú, C-típusú, társalgási nyelvvizsga-bizonyítványt, illetve sikerrel  teljesítettem az angol, középfokú, komplex, üzleti-szakmai LCCI-nyelvvizsgát. Később az Origónál felsőfokú, írásbeli lovári nyelvvizsgát tettem. Érettségi után én nem nem jelentkeztem felsőfokra, hanem a bizonytalan gazdasági helyzet miatt előbb különböző OKJ-s bizonyítványokat szereztem a mielőbi munkába állási lehetőségek miatt. Később a fővárosban a  a SZIE-VATI-ra jártam, majd szülővárosom főiskoláján tanultam. 17 évesen meghalt édesapám, később pedig sokat kellett segíteni a betegeskedő özvegy édesanyámnak. Előbb anyai-nagymamámat, majd apai nagyapámat vesztettem el. Később az anyai-nagyapám. majd pedig az apai-nagymamám gondozásában vettem részt. Jómagam ezt a "www-gitar.eoldal.hu" webcímű internetes lapot szinte kikapcsolódásként, önkéntes munkában kezdtem készíteni, illetve azért szerkesztettem és még ma is szerkesztem, hogy ezáltal is bizonyíthassam maradék-családom és az ex-zenetanáraim előtt az én komolyzenéhez való mérhetetlen vonzódásomat, a klasszikus gitár iránti végtelen hűségemet. No és hogy egy  kicsit közöm legyen még a zene világához,  ha nem is annyira, mint a testvéremnek.

Vajon hányan tesszük fel magunknak naponta a bizonyos nagy kérdést, hogy zene nélkül mit érek  én?!  Szerintem zene nélkül nincs is jó minőségi Élet. 

MÁS TÉMA!

Többször olvashattunk már vak zenészekről, vak énekesekről, de volt a TV-ben híradás hangversenyre járó és a zene lüktetését maximálisan megérző süketnémákról is. Én itt a legkisebb személyeskedési szándék nélkül említem és írom le ezeket. Láttunk-hallottunk már TV-műsorban mozgáskorlátozott, és dadogó reppelőt, vagy a ritmusra rendesen táncoló hallássérültet. Hozzájuk hasonlóan a másféle problémával küszködő gyermekek is ábrándozhatnak, álmodozhatnak arról, hogy talán egyszer ők is lehetnek ének-zene tagozatosok, vagy legalább zeneiskolába játhatnak, hangszeres órán vehetnek részt. Elvégre ott egyéni foglalkozások vannak, főleg a főtárgyból. Tudtommal az ő alapfokú művészeti iskolába való felvételük eddig mégsem egy általánosan bevett szokás. Néhol esetleg zeneterápiát folytatnak a sérült tanulók számára, ámde a szokványos zenetanítás nem gyakran fordul elő az ő köreikben. Hiába van az úgynevezett esélyegyenlőségi törvény és az egyenlő bánásmód elve! Bizony, nem sok zenetanár tud örülni a különböző betegségei miatt folyton hiányzó, emiatt esetleg a többi tanítványához viszonyítva lassabban haladó diákjának, mert esetleg a saját főnökei és a munkatársai előtt a hozzá beosztott problémás tanulója miatt folyton-folyvást mentegetőznie és/vagy magyarázkodnia kell! Netalán a kollégái félreérthetik ezt az egész szituációt. Esetleg még azt hihetik, hogy a diákja talán nem hallgat rá, mint zenetanárára és esetleg ezért nem tudja a diák teljesíteni a tőle elvárt tananyagot egy megadott adott időpontig. Azt is hihetik a tanár-kollegák, hogy a növendék dacból nem jelenik meg néha a szereplésekkor, a félévi+évvégi vizsgákon. Nem akarják tudomásul venni a betegségból adódó apróbb gondokat. A különböző egészségügyi problémák mibenlétével nem sok zenetanár van teljesen tisztában.  

                                   Apropó!

Emlékeztetnék itt egy TV-ből ismert, 2012-es megrázó esetre.

Az egyik budapesti uszodában meghalt egy gyermek! A sportedző nem tudta az allergiás betegség tüneteit és nem vette komolyan a tanítványa sportolás közben fellépő panaszát. A trénere nem hitte el neki, hogy edzés közben tényleg rosszul lett, és allergiás reakció miatt légszomj gyötri! Olyan, hogy nem hiszik el a váratlanul fellépő rohamot egy zenész-növendékekkel is előfordulhat.

                                       ♦

Mellesleg, hogyha korábban az 1993-as közoktatási törvény a kötelező és ingyenes általános- és középiskolákban megengedte az egyéni haladási ütemet, akkor ugyanez a nem-kötelező, fizetős zenedékben is engedélyezhető lett volna. Ha amott engedélyezték az osztályozó vizsgát, akkor az AMI-ban is lehetséges lett volna ez egy pozitívabb hozzáállással.

Az oktatási intézmények rendelkeznek központilag megadott órakerettel és tananyag-beosztással. Ez szabja meg egy-egy osztály konkrét óraszámát és a továbbhaladás átlagos ütemét tanévekre lebontva. Ám mindezek ellenére a kiskorú tanulók szülei a kötelező iskolában kérvényezhetik, hogy a gyermekük bizonyos tantárgyakból az előírtnál hamarabb, vagy esetleg később tehessen osztályozó vizsgát. Sőt- egyetlen tanév alatt egy, vagy több kiválasztott tantárgyból egyidejüleg több évfolyamot is elvégezhet, vagy egy évfolyam tananyagát széthúzhatja több tanévre. Már pedig ilyen intézményekben egyszerre több tanuló alkot egyetlen osztályt, de az iskolavezetés mégsem utasíthat el egyetlen ilyen kérelmet sem!

Azt gondolom, hogyha az fentemlített egyéni haladási ütem az normál, kötelező jellegű általános- és középiskolában megoldható, akkor ez a nem-kötelező zenedékben is könnyen teljesíthető. Elvégre a hangszeres főtárgy esetén kizárólag egy tanár+egy tanuló munkáját kell csak összehangolni.                                                                      

Napjainkban minden munkahelyen kötelezően elkészítik a sokat emlegetett esélyegyenlőségi tervet. Az oktatási intézményeknél sem elég csupán a pedagógusok és egyéb alkalmazottak egyenlő esélyeivel törődni, hanem a jogi előírásoknak megfelelően szükséges foglalkozni a tanulók esélyegyenlőségével és különösen tekintettel kell lenni a halmozottan hátrányos helyzetű tanítványokra!

Figyelmet igényel elvileg az a tanuló, akinek az otthoni háttere nem éppen tökéletes, mert mondjuk csak az egyik szülőjével él. Ez adódhat abból, hogy már a születésétől eleve csak az egyik szülővel alkot családot, mert például leányanya gyereke; vagy mert az egyik szülője éppen másik országban dolgozik; vagy azért, mert a szülei előzőleg elváltak; vagy netán az egyik szülője elhunyt. Törődést igényel a hátrányos helyzetű, főleg az anyagi gondokkal küszködő család gyermek. (Az is, akinek egyik szülője vagy mindkét szülője fiatalon megrokkant és az a késői gyermek is, akinek apja, és/vagy anyja már öregségi nyugdíjas, illetve akinek ősei munkanélküliek, vagy igen alacsony-keresetűek. Előfordulhat persze, hogy bár a család átlagos jövedelemmel rendelkezik, de nagycsaládosnak számítanak, mert legalább 3 kiskorúról  kell gondoskodniuk.

Sok egyéb oka lehet annak, hogy egy tanuló hátrányba kerül a többi tanulóval szemben.  

Mondjuk egy minusz 7 és fél dioptriás szemüveges már gyengénlátónak számít. Nála a kották apró hangjegyeinek böngészése erős, görcsös fejfájást okozhat a legváratlanabb pillanatokban. Egy-egy  súlyosabb gerincprobléma miatt még egy nem-megfelelő szék is nagy gondot tud okozni a zeneiskolásnál a hangszeres játék közben. Előfordulhat esetleg, hogy egy epilepsziás épp vizsga közben kap rohamot; vagy a fiatalkori magasvérnyomással küszködő diák, illetve egy cukorbetegségben szenvedő netán zenélés közben szédül meg; agy egy vesebetegeknek éppen szereplés közben kap görcsöt. A szinte mindenre érzékenyen reagáló poliallergiásoknak előre nem látható módon, bármitől és bármikor nehézsége támadhat! Kínos dolog, hogyha a pódiumon kezd rettenetesen viszketni a szeme, vagy megállíthatatlanul el kezd folyni az orra, mondjuk zongorázás vagy gitározás közben. Az már nem csupán restellni való, hanem szinte életveszélyes, ha egy súlyos asztmával küzdő tanulót a szereplés közben légszomj kezdi gyötörni és a tüdejében fele adag levegővel nem tud majdd tökéletesen az előadásra koncentrálni.  

Ezért mondom én, hogy bár a követelményeket mindenkinek egyformán teljesítenie kell, mindenkit azonos mércével kötelező mérni, de azért néha a kivételek erősíthetik a szabályt. Ha az elfogadott dolog, hogy a tehetségesnek kikiálltott tanítvány számára többlet-díj nélkül plussz órákat biztosít az AMI, akkor a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló is reménykedhetne némi megértésben, a betegsége miatt elmaradt órák utólagos pótlására. Sok tanulónak orvosi igazolása van betegségeiről, de restelli azt mások előtt mutogatni.

Sokszor vállal valaki erőn felül is áldozatot azért, hogy zenét tanulhasson. Ámde ezért még nem kell őt folyton arról győzködni, hogy hagyja inkább abba a zenetanulást, hiszen úgyse egy nagy zseni és ne is kéozeljen magáról túl sokat. A hátrányos helyzetűekkel szemben alkalmazott méltányos bánásmódra úgy hiszem, beteges diák esetében fokozottan ügyelni illene!

Egy tökéletes családi hátterű, teljesen egészséges, kiváló kommunikációra képes, és könnyebben alkalmazkodó tanuló néha kedvesebb a tanára számára, mint ezzel ellentétes beállítottságú diákja.

Érthető, hogy a a tanárok számára folyton csak gondot okozó"HHH"- tanulótól jobb megszabadulni! Egy ilyen többlet-törődést igénylő növendékkel egyetlen iskola sem tud látványos sikert elérni. Valószínüleg nehezebben, vagy talán soha nem fog versenyekről díjakat hozni az AMI számára; és hát valljuk be, nem egy olyan tanítvány, akivel a tanára a kollégák előtt dicsekedhet. Ilyen esetben a zenetanárok egy része szinte hiábavaló dolognak, felesleges energia- és idő-pocsékolásnak érzi a hátrányos helyzetű, betegsége miatt lemaradozó diákjával való munkáját és igyekszik valaki másnak átpasszolni, vagy lebeszélni őt tanítványát a zenetanulásról.

 

Minden zeneiskola megalkotja saját működési szabályzatát és az előbbre haladás feltételeit. A szakmai követelmények listáját is helyben állítják össze és a felvételiztető, később pedig a vizsgáztató bizottságot szintén ők alkotják és náluk van a döntés joga. Egy ilyen vizsga sem lehet mindig objektív, néha bizony van valamilyen helybéli, magasabbrendű"elv, ami szerint szelektálni kényszerülnek! Egy-egy vizsga sikere sok mindentől függhet. 

Az AMI-ben folyó zenei oktatás az 1993-as oktatási törvénnyel és annak 1996-ban módosított paragrafusaival, illetve a hozzájuk kapcsolódó miniszteri rendeletek által jogilag teljesen leszabályozott volt. A Nemzeti Alap Tanterv a kötelező általános iskola tantárgyainak követelmény-rendszere mellett a nem-kötelező művészetoktatási tagozatok és tanszakok tantárgyainak előírásait és időkeretét is bemutatta. A NAT-adaptálása, vagyis a konkrét zeneiskola helyi tantervének összeállítása mégiscsak nagy mértékben függött és függ a helybéli tanároktól, az iskola-fenntartójának pénzügyi lehetőségeitől, az iskolavezetés pozitív vagy negatív hozzáállásától, a zenede  tanári karától, és itt nemcsak a szakmai tudásukra, tanítási tapasztalataikra,  pedagóiai elveikre, hanem az együttérző-képességükre is gondolok.

A tanszakonkénti 1-6. osztályra vonatkozó és a ráépülő 4 éfolyamos továbbképző tantervi követelményeit ugyan központilag meghatározták, de egy konkrét helyi szintre adaptáláskor a települési adottságokat is figyelembe kellett venni. Ráadásul még sem szabhattak meg a legapróbb részletekig mindent, elvégre a tanítványok tehetségétől függ sok minden és a szüleiket, vagy egyéb gondviselőjüket is be kell állítólag vonni egynémely dolognál. Ajánlani szokták a művészeti jellegű tehetséggondozáshoz a személyre szóló, név szerinti  fejlesztési terv összeállítást; ámde az esélyegyenlőségi terv és a hátrányos helyzetűek segítésének terve ugancsak törvényi előírás! Fontos ez mindkét véglet számára. Sok művészeti iskola még ma is csupán a tehetséggondozásra gondol az esélyegyenlőségre és az egyenlő bánásmódra kevésbé! A tanulóval szembeni tanári követelményeket másféle oktatási intézménynél általánosságban fogalmazzák meg, de a zenedében egyéni elvárásokat lehet támasztani a jó tanár-tanuló viszony megléte során.  Ha egy növendék nem fejlődik megfelelő ütemen, az nem csak a diák lustaságával magyarázható! Azt is figyelembe kellene venni, hogy az elmarasztalt tanuló megkapott-e mindent, ami a törvény megszabott számára?!. Foglalkoztak-e vele a kötelező heti 4-6 órányi képzési időben? Alkalmazták-e nála a művészeti neveléshez oly nélkülözhetetlen egyéni bánásmódot?

Vélhetően a zenetanárok zöme minden egyes tanítványnak a külön-külön érdekét is figyelembe véve végzi az AMI oktató-nevelő munkáját és nem tesz óriási különbséget a saját növendékei között! A lényeg hogy nem lehet túl nagy különbséget tenni diák és diák közt! Csak bizakodhatunk, hogy senki nem diszkriminálja a tanítványait az egyikük előnyére és a másikuk hátrányára! Minden egyes órán a zenetanár a növendék személyiségének teljes formálására törekszik. Egy rátermett nevelő tisztában van a pszichológiai következményekkel és nem sztárolja a saját növendékei egyikét-másikát a többiek rovására és nem alakít ki egyetlenegy neveltjében sem kisebbrendűségi komplexust és a kivételezett tanítványában sem épít ki túlzott önteltséget. Egy-egy zeneóra szinte művészeti terápiai kellene hogy legyen, nem pedig valamiféle ideggörcs-képező és stressz-fokozó kínzás!

Én ezeket általánosságban írtam, minden személyes célozgatás nélkül. A szüleim mindketten pedagógusok voltak és a testvérem általános- és zeneiskola igazgató, egyben kórusvezető, egyházzene- és zongoratanár. Tőlük láttam, hogy milyen egy jó tanár. Azt én is meg tudom fogalmazni, hogy mit várok egy pedagógustól, mert régóta tanulói-pozicióban létezem. Ám azt már sokkal nehezebb megmondani, hogy vajon mit is vár el egy oktató a saját tanítványától, mert hát én nem vagyok a tanáraim-helyében. Ha eddigi tanulmányaim során bárhol és bárki közölte velem a tantárgyának általános követelményeit, vagy a velem szemben támasztott egyéni elvárásait, akkor azt mindíg igyekeztem pontosan teljesíteni és én sosem mernék ellenállni és szemtelenül visszaszólni a tanáromnak, már a tanár-rokonaim miatt sem.

A saját édestestvérem a példa arra, hogy milyen sok függ a zenei neveléstől! Néki nagy szerencséje volt ezen a téren. Már zeneoviban egy olyan jó csoportba került, akik közül egy akkori kisfiúból később kürtművész lett, egy másik fiú azóta operettszínészként énekel, egy lány ma hegedűtanár és egy budapest környéki zenekar tagja, egy másik lány zongoratanár és egyházzenész, egy harmadik lány pedig a zenélő orvosok koncertjén szokott zongorázni. Az általános és középiskolás osztálytársai közül többen neves zenészek, vagy énekesek lettek, mert tanáraiktól rengeteg biztatást és szeretetet kaptak.

                                                    Shift+R javítja ennek a képnek a minoségét. Shift+A javítja az oldal összes képének minoségét.

Jómagam is jártam zeneoviba és két évig naponta énekeltem és , zenéltem a  tagozatos iskolában. Ezek után is hetente kétszer jártam zenedébe. A furulya mellett 6 évig zongorázni, majd gitározni tanultam. Ez utóbbi hangszerből és szolfézsból záróizsgát is tettem, hogy elkezdhessem a továbbképzőt. Végül mégsem lettem hivatásos zenész, de azóta is a hangszer rajongója maradtam és szabad óráim egy részét áldozom a klasszikus gitár megismertetésére. Az Interneten készítem ezt a „www. gitar.eoldal.hu"-weblapot. 

Amúgy én eléggé csendes vagyok, ám „Dávid gitáros portálja" és a hobbi-szintű klasszikus gitározás az érzelmeim legfőbb kifejező eszköze. Jól mutatja a muzsika világához való hozzáállásomat és 100%-ban kifejezi a klasszikus gitárzene iránti múlhatatlan rajongásomat.                                                                    

Egyébként a szüleink gyermekkorunkban a sokoldalú nevelés hívei voltak. Említettem már, hogy mindkettőnket hordtak zeneoiba és uszodába. A kórus és a zenélés mellett a testvérem járt balettra és társastáncra. Felsőtagozatos korától érettségiig vöröskeresztes volt a biológus szüleink kedvéért, de középiskolásként tanult magánéneket Mohos Nagy Évától és főiskolásként Mátés Katalintól. Népi és korabeli táncot Széll Ritától, színészmesterség alapjait Földessy Margittól, beszédtechnikát Végvári Tamástól tanulta. Az ő hangszere hat éves korától a furulya, nyolcéves korától a zongora. 16-17 évesen  kezdett harmóniumon játszani, majd a csemballón is. Főiskolásként kezdett tanulni citerán és zeneakadémistaként lett Baróthi István orgonaművész növendéke. Ekkoriban még egészségesek voltak szüleink. Élt, segített minket mind a négy nagyszülőnk. 

Egykor engem is sok minden érdekelt. Általánosban sorra nyertem a különféle versenyeket és pályázatokat. Jártam a természet- és környezetvédelmi szakkör foglalkozásaira. Tagja voltam az iskolai és városi rajzszakkörnek. Résztvettem szépkiejtési- és helyesírási versenyen, illetve többféle városi, területi, meg országos matematika-versenyen. Küldtek városi  fizika, földrajz és biológiai-tanulmányi versenyekre. Hatodikban a TIT-nél biológiából országos 5. helyezett lettem és matematikából 25.-ként végeztem.l. Nyertem oklevelet a Falu- és Városvédők Szövetségétől és iskolámban első helyezett lettem a Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király életéről szóló történelmi dolgozatommal, így én lehettem iskolánk névadója. Egészen fiatal korom óta sok mindennel foglalkoztam. Játszom furulyán és zongorán, van egy szintetizátorom is, de legnagyobb érzelmet a klasszikus gitár váltott és vált ki belőlem.

A nővérem megmaradt a zenénél és a kórusoknál, engem viszont annak idején az allergiám miatt szüleim nem szántak hangszeres zenésznek. Ezt a gitáros weboldalt még most  azért készítem, hogy másoknak is megmutathassam ennek a csodálatos hangszernek minden szépségét, illetve a vele kapcsolatba kerülő zenészeket. Szeretném, hogy hozzám hasonlóan mások is kedvelnék a gitárt, ami mostanra a legdivatosabb hangszer lett.

Viccelhetnék azzal, hogy anno...  serdülőként azért tértem át a gitározásra, mert a pianínómat mégsem cipelhetem magammal az osztálykirándulásokra! Esetleg humorizálhatnék azzal is, hogy a főiskolás csoporttársaim közt azért mégse kaphattam elő a kisiskoláskori furulyámat, hogy elnyerjem tetszésüket. Egy fiatal srác kezében semmi sem olyan hatásos, mint tokostól sétáltatni a saját gitárt! Ámde félre a tréfával!l Én nem hatásvadászat miatt jártam zeneiskolába, hanem a nővérem miatt. Bár én már nem fogok felsőfokú végzettséget szerezni ezen a területen, mint ahogyan Ő, de legalább szeretnék annyi osztályt elvégezni a zeneiskolából, amennyit csak lehetséges. Ennyi a minimális elvárás önmagamtól

                                                                                                       

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Balatonfüred

(Még mindig Picur vagyok!, 2011.03.24 02:56)

Kedves Szerkesztő Úr! Ezúton tisztelettel kérem, hogy legyen szíves ajánlani szülővárosom gitártáborát és a hozzá kapcsolódó más rendezvényeket.Ez a találkozó a világhíres Anna-bál előtt egy hónappal lesz: 2011. év 06.18 és 06. 26. között. Szállás a Tagore Hotelban. Minden tudnivaló a www.balatongitar.hu oldalról! ÜDV!

NYF

(Ex-évfolyamtársad, 2011.03.22 01:51)

SZIA! Látod, megint itt böngészek az éjszaka közepén a web-oldaladon, ahelyett, hogy az oldalad mellett lehetnék.Küldök Neked egy "KÖSZI"-t, amiért e-mailben reagáltál az előző bejegyzésemre. Én nem kritizálni akartalak. Sőt! Én/itt/most ...a gitar.eoldal.hu - t
"DÍCSÉRNI JÖTTEM,NEM TEMETNI"-elhiszed?

NYF

( "Évfolyamtársad" - Tudod!?- Az ex..., 2011.03.11 02:30)

Helló, DAVE!
Csodálom, hogy még mindig nem sajnálod az idődet és a fáradságot az ingyen-munkára! Igaz, 2011 az EU-ban éppen az "Önkéntesség Éve"! Te, ezt már tényleg túlzás! Legalább három esztendeje dolgozol a nagy semmiért. Megéri? Van-e, aki méltányolja? Lassan 40ezer látogatód lesz,no és hány "köszi"-t küldtek? Picikét -hálából-, amiért nem nekik kell a saját drága pénzükért hosszú órákig az Interneten szörfözni az infókért vagy kottáért kajtatni!? Na,pá,kedvesem!
Én inkább bulizni járok és semmi "grátiszkodás"!

M.o.

(web-függő, 2009.04.08 05:45)

Helló!
Megfogadtam a kérésedet,küldök neked egy új (keresgélésre való)honlap címet. Ajánlom a figyelmedbe a következőt:
"www.classicalguitaremagazine.com"! Ez egy jó
oldal.Biztos van ott olyan,ami erre a gitáros portálra illik.További hasznos ténykedést:
egy böngésző

NYF

(évfolyamtársad, 2009.03.31 08:29)

Hajrá,Dávid! Ne törődj a fanyalgókkal, csináld csak tovább a Gitáros Portálodat, énnekem nagyon tetszik. Szurkolok neked és folyton böngészem ezt az oldalt. Szia! (Sejted, ki vagyok?)

4400

(NYF, 2009.03.28 01:39)

Dávid! Egy leendő EU-menedzserhez vagy az egyre több haszonra törekvő gazdálkodási szakemberhez hogyan illik ez az ingyen-munka?!Téged a pénz nem boldogít,hm?